Mi történik, ha rossz árral indulunk el?

A rosszul megválasztott, túlzottan magas induló ár az egyik legveszélyesebb stratégiai hiba, mert pont akkor veszíti el a tulajdonos a kontrollt az eladás felett, amikor a legnagyobb figyelmet kaphatná. Amikor egy ingatlan frissen kerül ki a piacra, egyfajta újdonsági ereje van, ami mágnesként vonzza a komoly, készpénzes vagy hitelképes vevőket, akik már hónapok óta figyelik a kínálatot. Ha ők azt látják, hogy az ár nincs köszönőviszonyban a realitással, egyszerűen átugorják a hirdetést, és az ingatlan pillanatok alatt elindul a „beégés” útján, ami a pécsi piacon is jól látható jelenség.

Ahogy telnek a hetek és hónapok, a hirdetés egyre lejjebb csúszik a találati listákon, és a folyamatosan jelen lévő vevőkben gyanakvás ébred. Egy régen hirdetett lakás láttán mindenki azt kérdezi, mi lehet a baj az ingatlannal, vagy miért nem tudott megegyezni az eladó eddig senkivel. Ez a gyanakvás pedig drasztikusan rontja az eladó alkupozícióját, hiszen amikor végre érkezik egy ajánlat, a vevő már tudja, hogy a tulajdonos türelme és mozgástere elfogyott, így sokkal agresszívabb árengedményt fog kicsikarni, mint amennyit egy jól árazott ingatlannál elért volna.

Ahelyett, hogy a magas árral „helyet hagynánk az alkunak”, valójában elriasztjuk a versenytársakat. Ezzel szemben egy pontosan belőtt, piaci alapú ár képes egészséges feszültséget és versenyt generálni az érdeklődők között, ami paradox módon gyakran az eredeti elképzelés feletti végeredményhez vezet.

A rossz árral való indulás tehát nem csupán időveszteség, hanem egy olyan spirál, amelynek a végén az eladó általában kevesebb pénzt kap kézhez, mintha az első naptól kezdve a realitások talaján maradt volna.

A cikk tartalma szerzői jogi védelem alatt áll, további felhasználása kizárólag a Márton Ingatlan előzetes engedélyével lehetséges.